HAJÓTÖRÖTTEK

Cél: Megfigyelhessék, hogy csoport helyzetben milyen módon érvényesítik a saját akaratukat. ("önérvényesítési kiindulópont")

A feldolgozás során fontos, hogy nem a sorrendiség a lényeg, épp ezért hagytam ki a szakértők oszlopát. A feladat lényege az, hogy az egyéni sorrendhez képest mennyire változik meg a saját sorrend a csoport egyezkedése után. A két oszlop különbsége (abszolútértékben), és az összérték megmutatja, hogy milyen mértékben változtatta meg a csoport a saját véleményt.

Segédeszköz: Hajótöröttek táblázat

Óravázlat:

• Keretsztori:

Hajóznak a tengeren, egyszer csak tűz üt ki a hajón. Ráterjed a navigációs szobára is, és oltás közben sokáig hánykolódnak. Így nem tudják, hogy hol is vannak pontosan, csak annyit, hogy legalább 1000 kilométerre a legközelebbi szárazföldtől. A tüzet megfékezni nem sikerült, és lassan birtokába veszi az egész hajót, néhány percük van elhagyni a hajót. A listán szereplő tárgyakat tudják még kimenteni. Mivel nem tudni pontosan mennyi idejük van, ezért fontossági sorrendet kell felállítaniuk, és aszerint kimenteni a cuccokat.

• Menet:

Először mindenki egyénileg dolgozik, kitöltik a fontossági sorrendet. Utána az egész csoport állítson fel egy sorrendet, amiben közösen megegyeznek. (Létszám 10 alatti)

Kérdések a feldolgozáshoz:

• Mi alapján állítottad fel a sorrendet, egyénileg?
• Hogyan kommunikált a csoport? Milyen viselkedés-típusokat figyeltek meg?
• Mi volt ezeknek a megnyilvánulásoknak az előnye, hátránya?
• Hogyan működött a csoportban a kölcsönösség: adtál-e teret a többieknek?
• Hogyan sikerült érvényesíteni a saját akaratodat? Mi tántorított el? Mi erősített meg?

(Megjegyzés a sorrendhez:

A "szakértői" sorrend kb. a következők alapján volt összerakva: jelezz, tarts életben magad minél tovább, még jól jöhet valamire…)

Némi elmélet, gondolatébresztő a feldolgozáshoz…. (by Teca)

MEGNYILVÁNULÁSOK A CSOPORTBAN

A megnyilvánulások fő jellemzője az alkalmi jelleg. Ez azt jelenti, hogy a személyközi kapcsolatainkban helyzettől függően egyik vagy másik megnyilvánulás jelenik meg időlegesen a viselkedésünkben, spontán módon vagy célszerű tudatossággal. Az alábbi elnevezések tehát nem embertípusokra, de még csak nem is személyiségtulajdonságokra vonatkoznak, hanem eseti megnyilvánulásokra. Azt azonban természetesen kijelenthetjük, hogy ha valamelyik megnyilvánulást lényegesen gyakrabban "mutatjuk" más megnyilvánuláshoz képest, akkor az típusos, ezáltal az egyénre alapvetően jellemző tulajdonság lehet.

Domináns megnyilvánulás

Jellemzője az irányító- szervező- kezdeményező aktivitás. A személy ilyenkor gyakran verseng az irányító szerepért és fölényhelyzet kivívására törekszik. Ez előnyös lehet, ha aktivitása a közös feladatmegoldást ösztönzi, de hátrányos, ha rámenős, agresszív viselkedéssel jár.

Szociábilis megnyilvánulás

A megnyilvánulás elsősorban a társak támogatására, a jó hangulat megteremtésére irányul, ezáltal közvetetten segítheti a feladatmegoldást. Jellemzője, hogy a személy tekintettel van a többiekre, törekszik a barátságos légkörre, csökkenti a feszültséget, és a visszahúzódók oldását is próbálja elősegíteni. Tud figyelmesen hallgatni, amíg mások beszélni.

Emocionális (szubjektív) megnyilvánulás

A személynek ez a megnyilvánulása csak önmaga elfogadtatását szolgálja: általában attól függően reagál, hogy a másik őt milyen mértékben fogadja el. A lelkesedése vagy az indulatossága nélkülözi az ésszerű megalapozottságot, úgy, hogy érvelés nélkül tagad vagy állít, eközben mások érzelmeire kevéssel van tekintettel. Ha őt nem fogadják el, könnyen elhallgat, visszahúzódik, vagy fokozottan érzékennyé illetve sértődötté válik.

Originális megnyilvánulás:

Ilyenkor a személy eredeti ötletek, elképzelések, lehetőségek, tervek vagyúj szempontok és összefüggések kifejtésére törekszik. A szellemi működés a jellemző, helyzetek és feladatok megoldására kreatív javaslatok során adhatja.

Passzív megnyilvánulás

A közös tevékenységben a személy nem tud, vagy nem akar aktivizálódni, abban alig vagy egyáltalán nem vesz részt. Ha lehetősége van rá, akkor kilép a helyzetből, ha nem teheti akkor megnyilvánulásaira a kívülállás a jellemző.

A KONSZENZUS

Fontos az, hogy az egyes személyek képesek legyenek egy adott rangsorolást logikai alapon elfogadni- mindegy, hogy milyen mértékű elégedettséggel- és úgy, hogy az ilyenfajta ítélethozatalt használhatónak tartsák.

Amikor elértek arra a pontra, hogy a csoport minden tagja így érez, akkor mindig bárki felfüggesztheti a csoport döntéshozatalát, ha ezt szükségesnek érzi.

Ezzel természetesen csak jó értelemben célszerű élni.

A KONSZENZUS (csoportegyetértés) eléréséhez ajánljuk a következő szempontokat:

1. Kerülje a saját rangsora melletti merev kardoskodást. Inkább fejtse ki véleményét logikusan és világosan. Minden megnyilvánulásnál vegye figyelembe a csoport reagálását.

1. A rangsorolás megvitatásánál kerülje a vagy-vagy krízishelyzeteket. Vesse el azt a gondolatot, hogy vitában lehet nyertes és vesztes. Ha akadályok merülnek fel, keresse meg mindkét fél számára elfogadható közelítő megoldást.

1. Ne változtassa meg véleményét pusztán csak a konfliktus elkerülése vagy az egyetértés érdekében. Ne engedje logikátlan vagy céltalan döntéseket érvényesülni. Törekedjen rugalmasságra, de kerülje el a teljes kapitulációt.

1. Kerülje a konfliktuscsökkentő megoldásokat, pl. szavazás, pénzfeldobást stb.. A véleménykülönbségeket tekintse úgy, hogy azt jelzik, vannak, akik nem rendelkeznek a szükséges információkkal.

1. A véleménykülönbségeket ne úgy kezelje, mint amik csak a döntéshozatalt hátráltatják, hanem mint természetes és hasznos jelenséget. Minél több gondolat hangzik el ugyanis, valószínűleg annál több információja lesz a megalapozott döntéshez.

1. Legyen a meggyőződése, hogy a csoport képes kiválóan megoldani a közös döntés feladatát. Ne jósolgasson kudarcot és legyen konstruktív hozzáállása.